15.-rész.- What the hell?

Sziasztok!Most 3 hónapig szünetelt a blog bizonyos okok miatt.remélem azért nem felejtettetek el...





-Igen?. néztem rá mosolyogva
-Mit akarsz Harrytől?Ő az enyém!- szemei mérgesen tekintettek rám
-Mi?Te Liammel vagy együtt...Amúgy is, mi az, hogy a tiéd?
-Felejtsd el őt!- suttogta a fülembe, majd szép lassan kiment
Na, ez kicsit fejbe vágott!Úristen, hogy lehettem ilyen hülye?Nem bízhatok senkibe?Szerintem el kellene mondanom Harry-nek, hogy Sophia ezt tette...bár, lehet azt hiszi, hogy csak kitaláltam.Meglátjuk mi lesz
-Ari!Várj...- jött ki Harry a szobából, egyetlen boxerben - Gyere!
Bementünk a szobába és leültem az ágyra, Harry velem szemben ült és csokit evett.
-Kérsz?- kérdezte, én nem válaszoltam, csak felálltam és az ölébe ültem
-Én igazából mást szeretnék...- mondtam és megcsókoltam. Harry arca lesápadt.
-Én még nem felejtettem el a babát...Mi van, ha a szíved alatt hordod?El kéne menni, egy orvoshoz.
-Vámpír orvoshoz? Persze...persze...
-Egy igazihoz, a testünk nem nagyon különbözik az emberekétől.Annyi, hogy nekünk van fogunk és gyakorlatilag nem élünk...figyelj, van egy orvos aki tud az ilyenekről...menjünk el hozzá.
-Oké, de ne ma.- mondtam
- Miért?- kérdezte
- Mert ma randizni megyünk.Még tegnap elhívtál..- emlékeztettem
-Oh igen...hova szeretnél menni?-csábítóan a hajába túrt én pedig próbáltam kontrollálni maga,
-Van egy ötlenem.Intézd úgy, hogy estére ne legyen itthon senki, megnézhetünk egy filmet, csinálhatunk egyéb dolgokat.- mosolyogtam rá
-Hmm...meggyőztél.- kacsintott majd gyengéden megcsókolt.
Haza indultam, mert már egy ideje nem láttam Hope, és a randira is készülődnöm kell.Sietve szaladtam végig London esős utcáin, ahol minden ember monoton munkát végzett.Útközben beszaladtam egy boltba és vettem neki, egy doboz csokit engesztelésül, de amikor hazaértem ijesztő látvány fogadott.Nyugi, most nem valami véres jelenet jön...de azért megrázó.Hope sírt a konyhaasztalnál és maga elé bámult, odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy miért sír, erre ő csak még jobban el kezdett sírni.Kicsit még próbálkoztam, hátha kihúzok belőle valamit és sikerrel jártam, mert nagy levegőt vett és elmondott mindent...MINDENT!
-Most hívtak a kórházból...- szipogott- az édesanyám meghalt!- sírt még keservesebben
Erre nem tudtam mit reagálni, csak jó szorosan magamhoz öleltem.Annyira sajnálom!Egy pár csepp könny az én szememből is kicsordult.Nem hagyhatom itt egyedül.Le kell mondanom  a randit!Írtam egy gyors üzit Harrynek "Nem megyek ma.szeretlek.'Ari'.Annyit írt vissza, hogy "OK".Este megvigasztaltam a barátnőmet, majd sok idő után, végre elaludtunk.Nem így terveztem ezt az estét.

14.rész.-Barát vagy ellenség?

Sziasztok!Meghoztam egy új részt.Remélem tetszeni fog.
:)






Reggel boldogan és izgatottan ébredtem, hiszen  most már minden megvan ahhoz, hogy boldog legyek.Egy csodálatos barát,egy legjobb barátnő és halhatatlan vagyok.Na, szóval miután felkeltem, rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy kiválasszak egy szép, de mégis hétköznapi ruhát.Aztán, ha ez még nem lenne elég, Hope segítsége kellett a sminkhez, mert nagyon remegett a kezem és mindig elrontottam.
-Nyugi, Harry nem a kinézeted miatt van veled!- nyugtatott miközben készen lett a sminkemmel
-Jó, de annyira félek. A többiek még mindig utálnak, a másik három barátnőt nem is ismerem!-fakadtam ki
Hope csak megölelt, majd azt mondta, hogy kint vár a kocsiban, mert elvisz.
Félve kimentem a lakásból és beültem a kocsiba. Az úton zenét hallgattunk, de nem beszéltünk.
-Szia. Majd megyek!- köszöntem el a kocsiból kiszállva
Az ajtó előtt megálltam és vettem egy mély levegőt.Mi lesz, ha még mindig nem hagynak békén?Mi lesz, ha egyik lánynak sem vagyok szimpatikus?Félek...
Bekopogtam.Vártam pár másodpercet, majd egy gyönyörű, hosszú, barna hajú lány nyitott ajtót.Megkérdezte, hogy kit keresek.
-Harry-hez jöttem.-mondtam mosolyogva
-Te vagy Ariana?-kérdezte kedvesen
-Igen.
-Hű, ahogyan a fiúk beszéltek rólad, egyáltalán nem így képzeltelek el.A személyleírás alapján hasonlítottál egy szörnyre.De most már látom ez nem így van.Én Eleanor vagyok, Louis barátnője.-beengedett, majd átmentünk a nappaliba
-Heló!-köszöntem
A fiúkon kívül még kettő lány volt ott.Végül kiderült, hogy Sophia és Perrie a másik két lány neve. Eleinte féltem, mert annyira furcsa volt, ahogyan mindenki engem nézett, de később oldódott a hangulat.
-Harry?-kérdeztem
-Még alszik.-mondta Louis
Leültem a kanapéra és hallgattam ahogyan beszélgetnek a lányok, ugyanis a fiúk elmentek valami meccsre.Kösz.Egyedül hagytak így ismeretlenül három lánnyal.

-És Ari, neked ki a kedvenc modelled?- kérdezte Perrie
-Nem is tudom...Talán Raina Hein.
-ÚÚÚ öt én is imádom!-örvendezett Eleanor
Igazából az egész beszélgetésünk alatt csak Sophia nem beszélt túl sokat.Elég furcsa lány.
-Szerintem én indulok, mert Harry szerintem délutánig alszik.Sziasztok!-intettem a lányoknak
-Szia!-köszöntek el
-Várj!-szólt Sophia