13.rész.-Boldog Karácsonyt!

Hali.Hoztam egy karácsonyi részt,Remélem tetszik.Lenne egy kérésem.Aki olvassa a blogot az vagy chat-be,vagy komiba írja meg, hogy mit szeret a blogban és, hogy olvasná-e tovább.Utólag is Boldog Karácsonyt!

Fáradtan, de mégis boldogan ébredtem, azzal a tudattal, hogy karácsony van és mindenki boldog meg a családjával van. Nekem már nincs családom, de van egy barátnőm akinek megpróbáltam megvenni az utóbbi időben a legjobb ajándékot, szerintem sikerült.

Kimentem a konyhába, hiába kerestem Hope-ot, mert csak egy cetlit hagyott, hogy „Elment boltba, mert nincsen itthon kaja”. Hahaha. Nekem ezt mondhatja, mert már nagyon régen ettem ételt, csak vért ihatok. Egyébként Harry-n sokat gondolkodtam és talán mégsem illettünk össze annyira. Engem már annyira nem érdekel, ha akar valamit akkor keresni fog, de az biztos, hogy nem én fogok kezdeményezni.

Leültem a kanapéra és elővettem az egyik könyvemet, majd elkezdtem olvasni. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor a telefonom csörögni kezdett, méghozzá Katy Perry Firework, csak egy embernek állítottam be és az Harry. Felvettem.

-Szia. –köszöntem halkan

-Szia. Boldog Karácsonyt!- válaszolta

Összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé és magamban kérdeztem „Mi van?”

-Kösz.- mondtam

-Ennyi?- kérdezte

-Most mit vársz? Azt, hogy örüljek annak, hogy napokig kétségek közt hagysz vagy azt, hogy hálás legyek amiért idedobsz egy „Boldog Karácsonyt!”mondatot ? Szerintem akkor kicsit eltévedtél. – akadtam ki

-Sajnálom. – mondta

-Oké. –mondtam és letettem a telefont

Na, ez a nap is jól kezdődik. Kicsit elszomorodtam, de a napomat feldobta, hogy Hope kb. 2 percen belül megérkezett és hozott magával egy hatalmas fenyőfát és egy szatyrot tele díszekkel, azzal az utasítással, hogy díszítsem fel a fát. A szatyorban voltak gömbök, girlandok, égők, csillag és még rengeteg dísz. Kellett egy kis idő mire végeztem vele, de szerintem szép lett.

Kimentem a konyhába, Hope éppen halat sütött.

-Mit segítsek?- kérdeztem

-Ömm… csinálod te a mézeskalácsot?- nézett rám

-Persze. – válaszoltam

Nekiálltam csinálni, de egy apró tényező megzavart, mégpedig az, hogy kopogtak.

Megmostam a kezem, utána pedig siettem az ajtóhoz. Sajnos egy váratlan vendég volt az, akire nem igazán számítottam.

-Te meg mit keresel itt?- néztem az ajtóban álló Harry-re

-Hozzád jöttem. Nézd, tudom, hogy nagyot hibáztam amikor elküldtelek és nagyon sajnálom. Egyszerűen azóta sem tudom felfogni, hogy miért tettem. Talán azért, mert nem tudtam elviselni azt, hogy annyira szeretlek, hogy nem bírnék fájdalmat okozni neked. Tudod a kincs amit a kezeim közt tartottam egyik pillanatról a másikra hullott ki. A kincs pedig te voltál, te Ariana. Esküszöm, ezentúl nem fogok soha többé fájdalmat okozni és vállalom a felelősséget a gyerekünkért, ha megszületik. Csak kérlek, bocsáss meg nekem!- ismerte be Harry, én pedig a könnyeimet tartottam vissza végül nyakába borulva megöleltem

-Szeretlek. – suttogtam

-Én is téged. – mondta és megcsókolt

Bementünk a házba és egy kérdő szempárral találtuk szembe magunkat

-Akkor ti most újra együtt vagytok?- nézett felhúzott szemöldökkel Hope

-Igen. – mondtuk egyszerre

-Na, ide figyelj Harry! Ha még egyszer megbántod Ariana-t, akkor nagyon csúnya halált halsz!- mondta nevetve Hope

-Esküszöm, hogy soha többé nem bántom meg! – válaszolta

Harry még maradt egy kis ideig, de neki is mennie kellett a családjához, ezért ketten maradtunk a lakásba.

 Végül egész jóra sikerült a karácsony, főleg, hogy Hope- nak tetszett az ajándék amit adtam és én is kaptam tőle egy űberkirály magas sarkút

12.rész.-Talán sosem szerettél

 Sziasztok :)
Köszönöm az 5 szavazatot és az 1 komit :)
Remélem ez a részi is tetszik,jó olvasást :)

Hazamentünk, mert már sötét volt. Az úton egy szót sem szóltam, mert egy hang sem jött ki a torkomon a döbbenettől… Harry azért próbálta kihúzni belőlem, hogy miért vagyok ilyen kedvtelen és, hogy miről beszéltem Katy-vel, de én nem szólaltam meg csak magam elé bámultam ki az ablakon.

Benyitottunk a ház ajtaján és öt kérdően néző szempárral találtuk magunkat. Igen, gondolhattam volna, hogy a fiúk ismét nem hagyják abba a piszkálódást…

-Ezt meg minek hoztad magaddal?- gúnyolódott Niall

-Fejezzétek már be! Azt hiszitek a ti barátnőitek jobbak? Perrie-n több a festék mint a falon, Eleanor- ban semmi különleges sincs,Sophiat meg senki nem szereti!- ordibált Harry

Amúgy ezzel hatalmas vitát indított el, mert az összes fiú, barátnője védelmére kelt és engem kezdtek szidni. Én már nem bírtam hallgatni ezért bementem a szobába.

Az éjszaka viszonylag gyorsan eltelt, pedig nagyon sok ideig csak a kiabálást hallgattam.

Reggel fáradtan, nyűgösen és betegen ébredtem. Nem tudtam, hogy mi a bajom, az biztos, hogy köhögtem és megmozdulni se tudtam…

-Jó reggelt szerelmem!- fordult felém Harry

-Jobbat!- néztem rá

-Mi a baj?- kérdezte aggodalmaskodva

-Azt hiszem beteg vagyok… nem tudok megmozdulni!- próbálkoztam feltolni magam,de sikertelen volt

-Gyere segítek!- mondta és segítet felülni

-Hozok valami kaját meg főzök teát. – mondta és kiment

Gondterhelten ültem az ágyon és még mindig nem akartam beszélni Harry-vel, arról a témáról. Tudom, hogy egyszer be kell neki vallanom, de most még félek. Mi lesz, ha többé már nem fog szeretni? Mi lesz, ha elhajít magától és talál egy másik, különleges lányt?

Az lesz a legjobb, ha tőlem tudja meg és nem mástól.

-Éhes vagy? Remélem igen, mert nagyon fincsi kaját hoztam.  –mondta és letett a polcra egy tálcát

-Harry valamit meg kell beszélnünk. –szólaltam meg

-Mi lenne az?- ült le mellém

-Katy azt mondta, hogy állapotos leszek… - válaszoltam szinte suttogva

-Mi van?-Harry becsukta a szemét

-Én…- dadogtam

-Ezt nem sziszem el… mondtam, hogy még nem akarok gyereket! –kiabált

Kinézett az ablakon, majd megfogta a táskámat és elkezdte beledobálni a cuccaimat.

-Most elmész!- zárta le rövidre a témát és kidobta az ajtón az utcára a táskámat

-Neked mi bajod van? Nem tehetek róla, nem az én hibám!- mentem az ajtó felé

Kimentem az ajtón és kerestem Harry ablakát, benéztem.

-Mit akarsz? Mondtam, hogy menj el!- nyitotta ki az ablakot

-Remélem tudod, hogy köztünk mindennek vége!- kiabáltam

Elindultam London utcáin, táskámat fogva. Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek, Hope-hoz. Nála mindig legetek akármennyi napot, mert ő nem csak a legjobb barátnőm, hanem már olyan mintha a testvérem lenne