2013. december 14., szombat

12.rész.-Talán sosem szerettél

 Sziasztok :)
Köszönöm az 5 szavazatot és az 1 komit :)
Remélem ez a részi is tetszik,jó olvasást :)






Hazamentünk, mert már sötét volt. Az úton egy szót sem szóltam, mert egy hang sem jött ki a torkomon a döbbenettől… Harry azért próbálta kihúzni belőlem, hogy miért vagyok ilyen kedvtelen és, hogy miről beszéltem Katy-vel, de én nem szólaltam meg csak magam elé bámultam ki az ablakon.
Benyitottunk a ház ajtaján és öt kérdően néző szempárral találtuk magunkat. Igen, gondolhattam volna, hogy a fiúk ismét nem hagyják abba a piszkálódást…
-Ezt meg minek hoztad magaddal?- gúnyolódott Niall
-Fejezzétek már be! Azt hiszitek a ti barátnőitek jobbak? Perrie-n több a festék mint a falon, Eleanor- ban semmi különleges sincs,Sophiat meg senki nem szereti!- ordibált Harry
Amúgy ezzel hatalmas vitát indított el, mert az összes fiú, barátnője védelmére kelt és engem kezdtek szidni. Én már nem bírtam hallgatni ezért bementem a szobába.
Az éjszaka viszonylag gyorsan eltelt, pedig nagyon sok ideig csak a kiabálást hallgattam.
Reggel fáradtan, nyűgösen és betegen ébredtem. Nem tudtam, hogy mi a bajom, az biztos, hogy köhögtem és megmozdulni se tudtam…
-Jó reggelt szerelmem!- fordult felém Harry
-Jobbat!- néztem rá
-Mi a baj?- kérdezte aggodalmaskodva
-Azt hiszem beteg vagyok… nem tudok megmozdulni!- próbálkoztam feltolni magam,de sikertelen volt
-Gyere segítek!- mondta és segítet felülni
-Hozok valami kaját meg főzök teát. – mondta és kiment

Gondterhelten ültem az ágyon és még mindig nem akartam beszélni Harry-vel, arról a témáról. Tudom, hogy egyszer be kell neki vallanom, de most még félek. Mi lesz, ha többé már nem fog szeretni? Mi lesz, ha elhajít magától és talál egy másik, különleges lányt?
Az lesz a legjobb, ha tőlem tudja meg és nem mástól.
-Éhes vagy? Remélem igen, mert nagyon fincsi kaját hoztam.  –mondta és letett a polcra egy tálcát
-Harry valamit meg kell beszélnünk. –szólaltam meg
-Mi lenne az?- ült le mellém
-Katy azt mondta, hogy állapotos leszek… - válaszoltam szinte suttogva
-Mi van?-Harry becsukta a szemét
-Én…- dadogtam
-Ezt nem sziszem el… mondtam, hogy még nem akarok gyereket! –kiabált
Kinézett az ablakon, majd megfogta a táskámat és elkezdte beledobálni a cuccaimat.
-Most elmész!- zárta le rövidre a témát és kidobta az ajtón az utcára a táskámat
-Neked mi bajod van? Nem tehetek róla, nem az én hibám!- mentem az ajtó felé
Kimentem az ajtón és kerestem Harry ablakát, benéztem.
-Mit akarsz? Mondtam, hogy menj el!- nyitotta ki az ablakot
-Remélem tudod, hogy köztünk mindennek vége!- kiabáltam

Elindultam London utcáin, táskámat fogva. Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek, Hope-hoz. Nála mindig legetek akármennyi napot, mert ő nem csak a legjobb barátnőm, hanem már olyan mintha a testvérem lenne

1 megjegyzés: