Fáradtan, de mégis boldogan ébredtem, azzal a tudattal,
hogy karácsony van és mindenki boldog meg a családjával van. Nekem már nincs
családom, de van egy barátnőm akinek megpróbáltam megvenni az utóbbi időben a
legjobb ajándékot, szerintem sikerült.
Kimentem a konyhába, hiába kerestem Hope-ot, mert csak
egy cetlit hagyott, hogy „Elment boltba, mert nincsen itthon kaja”. Hahaha.
Nekem ezt mondhatja, mert már nagyon régen ettem ételt, csak vért ihatok.
Egyébként Harry-n sokat gondolkodtam és talán mégsem illettünk össze annyira.
Engem már annyira nem érdekel, ha akar valamit akkor keresni fog, de az biztos,
hogy nem én fogok kezdeményezni.
Leültem a kanapéra és elővettem az egyik könyvemet, majd
elkezdtem olvasni. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor a
telefonom csörögni kezdett, méghozzá Katy Perry Firework, csak egy embernek
állítottam be és az Harry. Felvettem.
-Szia. –köszöntem halkan
-Szia. Boldog Karácsonyt!- válaszolta
Összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé és magamban
kérdeztem „Mi van?”
-Kösz.- mondtam
-Ennyi?- kérdezte
-Most mit vársz? Azt, hogy örüljek annak, hogy napokig
kétségek közt hagysz vagy azt, hogy hálás legyek amiért idedobsz egy „Boldog
Karácsonyt!”mondatot ? Szerintem akkor kicsit eltévedtél. – akadtam ki
-Sajnálom. – mondta
-Oké. –mondtam és letettem a telefont
Na, ez a nap is jól kezdődik. Kicsit elszomorodtam, de a
napomat feldobta, hogy Hope kb. 2 percen belül megérkezett és hozott magával
egy hatalmas fenyőfát és egy szatyrot tele díszekkel, azzal az utasítással,
hogy díszítsem fel a fát. A szatyorban voltak gömbök, girlandok, égők, csillag
és még rengeteg dísz. Kellett egy kis idő mire végeztem vele, de szerintem szép
lett.
Kimentem a konyhába, Hope éppen halat sütött.
-Mit segítsek?- kérdeztem
-Ömm… csinálod te a mézeskalácsot?- nézett rám
-Persze. – válaszoltam
Nekiálltam csinálni, de egy apró tényező megzavart,
mégpedig az, hogy kopogtak.
Megmostam a kezem, utána pedig siettem az ajtóhoz. Sajnos
egy váratlan vendég volt az, akire nem igazán számítottam.
-Te meg mit keresel itt?- néztem az ajtóban álló Harry-re
-Hozzád jöttem. Nézd, tudom, hogy nagyot hibáztam amikor
elküldtelek és nagyon sajnálom. Egyszerűen azóta sem tudom felfogni, hogy miért
tettem. Talán azért, mert nem tudtam elviselni azt, hogy annyira szeretlek,
hogy nem bírnék fájdalmat okozni neked. Tudod a kincs amit a kezeim közt
tartottam egyik pillanatról a másikra hullott ki. A kincs pedig te voltál, te
Ariana. Esküszöm, ezentúl nem fogok soha többé fájdalmat okozni és vállalom a
felelősséget a gyerekünkért, ha megszületik. Csak kérlek, bocsáss meg nekem!-
ismerte be Harry, én pedig a könnyeimet tartottam vissza végül nyakába borulva
megöleltem
-Szeretlek. – suttogtam
-Én is téged. – mondta és megcsókolt
Bementünk a házba és egy kérdő szempárral találtuk szembe
magunkat
-Akkor ti most újra együtt vagytok?- nézett felhúzott
szemöldökkel Hope
-Igen. – mondtuk egyszerre
-Na, ide figyelj Harry! Ha még egyszer megbántod
Ariana-t, akkor nagyon csúnya halált halsz!- mondta nevetve Hope
-Esküszöm, hogy soha többé nem bántom meg! – válaszolta
Harry még maradt egy kis ideig, de neki is mennie kellett
a családjához, ezért ketten maradtunk a lakásba.
Minden jo, jo a tortenet, a drama meg minden. Tovabbra is fogom olvasni!!!!! Es imadom!! Igy tovabb!
VálaszTörlésNagyon jó a történet meg minden. Sok sikert a többi részhez és hamar a KÖVIIIIIIT!!
VálaszTörlés