2013. december 29., vasárnap

13.rész.-Boldog Karácsonyt!

Hali.Hoztam egy karácsonyi részt,Remélem tetszik.Lenne egy kérésem.Aki olvassa a blogot az vagy chat-be,vagy komiba írja meg, hogy mit szeret a blogban és, hogy olvasná-e tovább.Utólag is Boldog Karácsonyt!








Fáradtan, de mégis boldogan ébredtem, azzal a tudattal, hogy karácsony van és mindenki boldog meg a családjával van. Nekem már nincs családom, de van egy barátnőm akinek megpróbáltam megvenni az utóbbi időben a legjobb ajándékot, szerintem sikerült.
Kimentem a konyhába, hiába kerestem Hope-ot, mert csak egy cetlit hagyott, hogy „Elment boltba, mert nincsen itthon kaja”. Hahaha. Nekem ezt mondhatja, mert már nagyon régen ettem ételt, csak vért ihatok. Egyébként Harry-n sokat gondolkodtam és talán mégsem illettünk össze annyira. Engem már annyira nem érdekel, ha akar valamit akkor keresni fog, de az biztos, hogy nem én fogok kezdeményezni.
Leültem a kanapéra és elővettem az egyik könyvemet, majd elkezdtem olvasni. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor a telefonom csörögni kezdett, méghozzá Katy Perry Firework, csak egy embernek állítottam be és az Harry. Felvettem.
-Szia. –köszöntem halkan
-Szia. Boldog Karácsonyt!- válaszolta
Összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé és magamban kérdeztem „Mi van?”
-Kösz.- mondtam
-Ennyi?- kérdezte
-Most mit vársz? Azt, hogy örüljek annak, hogy napokig kétségek közt hagysz vagy azt, hogy hálás legyek amiért idedobsz egy „Boldog Karácsonyt!”mondatot ? Szerintem akkor kicsit eltévedtél. – akadtam ki
-Sajnálom. – mondta
-Oké. –mondtam és letettem a telefont

Na, ez a nap is jól kezdődik. Kicsit elszomorodtam, de a napomat feldobta, hogy Hope kb. 2 percen belül megérkezett és hozott magával egy hatalmas fenyőfát és egy szatyrot tele díszekkel, azzal az utasítással, hogy díszítsem fel a fát. A szatyorban voltak gömbök, girlandok, égők, csillag és még rengeteg dísz. Kellett egy kis idő mire végeztem vele, de szerintem szép lett.

Kimentem a konyhába, Hope éppen halat sütött.
-Mit segítsek?- kérdeztem
-Ömm… csinálod te a mézeskalácsot?- nézett rám
-Persze. – válaszoltam
Nekiálltam csinálni, de egy apró tényező megzavart, mégpedig az, hogy kopogtak.
Megmostam a kezem, utána pedig siettem az ajtóhoz. Sajnos egy váratlan vendég volt az, akire nem igazán számítottam.
-Te meg mit keresel itt?- néztem az ajtóban álló Harry-re
-Hozzád jöttem. Nézd, tudom, hogy nagyot hibáztam amikor elküldtelek és nagyon sajnálom. Egyszerűen azóta sem tudom felfogni, hogy miért tettem. Talán azért, mert nem tudtam elviselni azt, hogy annyira szeretlek, hogy nem bírnék fájdalmat okozni neked. Tudod a kincs amit a kezeim közt tartottam egyik pillanatról a másikra hullott ki. A kincs pedig te voltál, te Ariana. Esküszöm, ezentúl nem fogok soha többé fájdalmat okozni és vállalom a felelősséget a gyerekünkért, ha megszületik. Csak kérlek, bocsáss meg nekem!- ismerte be Harry, én pedig a könnyeimet tartottam vissza végül nyakába borulva megöleltem
-Szeretlek. – suttogtam
-Én is téged. – mondta és megcsókolt
Bementünk a házba és egy kérdő szempárral találtuk szembe magunkat
-Akkor ti most újra együtt vagytok?- nézett felhúzott szemöldökkel Hope
-Igen. – mondtuk egyszerre
-Na, ide figyelj Harry! Ha még egyszer megbántod Ariana-t, akkor nagyon csúnya halált halsz!- mondta nevetve Hope
-Esküszöm, hogy soha többé nem bántom meg! – válaszolta
Harry még maradt egy kis ideig, de neki is mennie kellett a családjához, ezért ketten maradtunk a lakásba.
 Végül egész jóra sikerült a karácsony, főleg, hogy Hope- nak tetszett az ajándék amit adtam és én is kaptam tőle egy űberkirály magas sarkút

2 megjegyzés:

  1. Minden jo, jo a tortenet, a drama meg minden. Tovabbra is fogom olvasni!!!!! Es imadom!! Igy tovabb!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó a történet meg minden. Sok sikert a többi részhez és hamar a KÖVIIIIIIT!!

    VálaszTörlés