14.rész.-Barát vagy ellenség?

Sziasztok!Meghoztam egy új részt.Remélem tetszeni fog.
:)






Reggel boldogan és izgatottan ébredtem, hiszen  most már minden megvan ahhoz, hogy boldog legyek.Egy csodálatos barát,egy legjobb barátnő és halhatatlan vagyok.Na, szóval miután felkeltem, rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy kiválasszak egy szép, de mégis hétköznapi ruhát.Aztán, ha ez még nem lenne elég, Hope segítsége kellett a sminkhez, mert nagyon remegett a kezem és mindig elrontottam.
-Nyugi, Harry nem a kinézeted miatt van veled!- nyugtatott miközben készen lett a sminkemmel
-Jó, de annyira félek. A többiek még mindig utálnak, a másik három barátnőt nem is ismerem!-fakadtam ki
Hope csak megölelt, majd azt mondta, hogy kint vár a kocsiban, mert elvisz.
Félve kimentem a lakásból és beültem a kocsiba. Az úton zenét hallgattunk, de nem beszéltünk.
-Szia. Majd megyek!- köszöntem el a kocsiból kiszállva
Az ajtó előtt megálltam és vettem egy mély levegőt.Mi lesz, ha még mindig nem hagynak békén?Mi lesz, ha egyik lánynak sem vagyok szimpatikus?Félek...
Bekopogtam.Vártam pár másodpercet, majd egy gyönyörű, hosszú, barna hajú lány nyitott ajtót.Megkérdezte, hogy kit keresek.
-Harry-hez jöttem.-mondtam mosolyogva
-Te vagy Ariana?-kérdezte kedvesen
-Igen.
-Hű, ahogyan a fiúk beszéltek rólad, egyáltalán nem így képzeltelek el.A személyleírás alapján hasonlítottál egy szörnyre.De most már látom ez nem így van.Én Eleanor vagyok, Louis barátnője.-beengedett, majd átmentünk a nappaliba
-Heló!-köszöntem
A fiúkon kívül még kettő lány volt ott.Végül kiderült, hogy Sophia és Perrie a másik két lány neve. Eleinte féltem, mert annyira furcsa volt, ahogyan mindenki engem nézett, de később oldódott a hangulat.
-Harry?-kérdeztem
-Még alszik.-mondta Louis
Leültem a kanapéra és hallgattam ahogyan beszélgetnek a lányok, ugyanis a fiúk elmentek valami meccsre.Kösz.Egyedül hagytak így ismeretlenül három lánnyal.

-És Ari, neked ki a kedvenc modelled?- kérdezte Perrie
-Nem is tudom...Talán Raina Hein.
-ÚÚÚ öt én is imádom!-örvendezett Eleanor
Igazából az egész beszélgetésünk alatt csak Sophia nem beszélt túl sokat.Elég furcsa lány.
-Szerintem én indulok, mert Harry szerintem délutánig alszik.Sziasztok!-intettem a lányoknak
-Szia!-köszöntek el
-Várj!-szólt Sophia

13.rész.-Boldog Karácsonyt!

Hali.Hoztam egy karácsonyi részt,Remélem tetszik.Lenne egy kérésem.Aki olvassa a blogot az vagy chat-be,vagy komiba írja meg, hogy mit szeret a blogban és, hogy olvasná-e tovább.Utólag is Boldog Karácsonyt!

Fáradtan, de mégis boldogan ébredtem, azzal a tudattal, hogy karácsony van és mindenki boldog meg a családjával van. Nekem már nincs családom, de van egy barátnőm akinek megpróbáltam megvenni az utóbbi időben a legjobb ajándékot, szerintem sikerült.

Kimentem a konyhába, hiába kerestem Hope-ot, mert csak egy cetlit hagyott, hogy „Elment boltba, mert nincsen itthon kaja”. Hahaha. Nekem ezt mondhatja, mert már nagyon régen ettem ételt, csak vért ihatok. Egyébként Harry-n sokat gondolkodtam és talán mégsem illettünk össze annyira. Engem már annyira nem érdekel, ha akar valamit akkor keresni fog, de az biztos, hogy nem én fogok kezdeményezni.

Leültem a kanapéra és elővettem az egyik könyvemet, majd elkezdtem olvasni. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor a telefonom csörögni kezdett, méghozzá Katy Perry Firework, csak egy embernek állítottam be és az Harry. Felvettem.

-Szia. –köszöntem halkan

-Szia. Boldog Karácsonyt!- válaszolta

Összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé és magamban kérdeztem „Mi van?”

-Kösz.- mondtam

-Ennyi?- kérdezte

-Most mit vársz? Azt, hogy örüljek annak, hogy napokig kétségek közt hagysz vagy azt, hogy hálás legyek amiért idedobsz egy „Boldog Karácsonyt!”mondatot ? Szerintem akkor kicsit eltévedtél. – akadtam ki

-Sajnálom. – mondta

-Oké. –mondtam és letettem a telefont

Na, ez a nap is jól kezdődik. Kicsit elszomorodtam, de a napomat feldobta, hogy Hope kb. 2 percen belül megérkezett és hozott magával egy hatalmas fenyőfát és egy szatyrot tele díszekkel, azzal az utasítással, hogy díszítsem fel a fát. A szatyorban voltak gömbök, girlandok, égők, csillag és még rengeteg dísz. Kellett egy kis idő mire végeztem vele, de szerintem szép lett.

Kimentem a konyhába, Hope éppen halat sütött.

-Mit segítsek?- kérdeztem

-Ömm… csinálod te a mézeskalácsot?- nézett rám

-Persze. – válaszoltam

Nekiálltam csinálni, de egy apró tényező megzavart, mégpedig az, hogy kopogtak.

Megmostam a kezem, utána pedig siettem az ajtóhoz. Sajnos egy váratlan vendég volt az, akire nem igazán számítottam.

-Te meg mit keresel itt?- néztem az ajtóban álló Harry-re

-Hozzád jöttem. Nézd, tudom, hogy nagyot hibáztam amikor elküldtelek és nagyon sajnálom. Egyszerűen azóta sem tudom felfogni, hogy miért tettem. Talán azért, mert nem tudtam elviselni azt, hogy annyira szeretlek, hogy nem bírnék fájdalmat okozni neked. Tudod a kincs amit a kezeim közt tartottam egyik pillanatról a másikra hullott ki. A kincs pedig te voltál, te Ariana. Esküszöm, ezentúl nem fogok soha többé fájdalmat okozni és vállalom a felelősséget a gyerekünkért, ha megszületik. Csak kérlek, bocsáss meg nekem!- ismerte be Harry, én pedig a könnyeimet tartottam vissza végül nyakába borulva megöleltem

-Szeretlek. – suttogtam

-Én is téged. – mondta és megcsókolt

Bementünk a házba és egy kérdő szempárral találtuk szembe magunkat

-Akkor ti most újra együtt vagytok?- nézett felhúzott szemöldökkel Hope

-Igen. – mondtuk egyszerre

-Na, ide figyelj Harry! Ha még egyszer megbántod Ariana-t, akkor nagyon csúnya halált halsz!- mondta nevetve Hope

-Esküszöm, hogy soha többé nem bántom meg! – válaszolta

Harry még maradt egy kis ideig, de neki is mennie kellett a családjához, ezért ketten maradtunk a lakásba.

 Végül egész jóra sikerült a karácsony, főleg, hogy Hope- nak tetszett az ajándék amit adtam és én is kaptam tőle egy űberkirály magas sarkút

12.rész.-Talán sosem szerettél

 Sziasztok :)
Köszönöm az 5 szavazatot és az 1 komit :)
Remélem ez a részi is tetszik,jó olvasást :)

Hazamentünk, mert már sötét volt. Az úton egy szót sem szóltam, mert egy hang sem jött ki a torkomon a döbbenettől… Harry azért próbálta kihúzni belőlem, hogy miért vagyok ilyen kedvtelen és, hogy miről beszéltem Katy-vel, de én nem szólaltam meg csak magam elé bámultam ki az ablakon.

Benyitottunk a ház ajtaján és öt kérdően néző szempárral találtuk magunkat. Igen, gondolhattam volna, hogy a fiúk ismét nem hagyják abba a piszkálódást…

-Ezt meg minek hoztad magaddal?- gúnyolódott Niall

-Fejezzétek már be! Azt hiszitek a ti barátnőitek jobbak? Perrie-n több a festék mint a falon, Eleanor- ban semmi különleges sincs,Sophiat meg senki nem szereti!- ordibált Harry

Amúgy ezzel hatalmas vitát indított el, mert az összes fiú, barátnője védelmére kelt és engem kezdtek szidni. Én már nem bírtam hallgatni ezért bementem a szobába.

Az éjszaka viszonylag gyorsan eltelt, pedig nagyon sok ideig csak a kiabálást hallgattam.

Reggel fáradtan, nyűgösen és betegen ébredtem. Nem tudtam, hogy mi a bajom, az biztos, hogy köhögtem és megmozdulni se tudtam…

-Jó reggelt szerelmem!- fordult felém Harry

-Jobbat!- néztem rá

-Mi a baj?- kérdezte aggodalmaskodva

-Azt hiszem beteg vagyok… nem tudok megmozdulni!- próbálkoztam feltolni magam,de sikertelen volt

-Gyere segítek!- mondta és segítet felülni

-Hozok valami kaját meg főzök teát. – mondta és kiment

Gondterhelten ültem az ágyon és még mindig nem akartam beszélni Harry-vel, arról a témáról. Tudom, hogy egyszer be kell neki vallanom, de most még félek. Mi lesz, ha többé már nem fog szeretni? Mi lesz, ha elhajít magától és talál egy másik, különleges lányt?

Az lesz a legjobb, ha tőlem tudja meg és nem mástól.

-Éhes vagy? Remélem igen, mert nagyon fincsi kaját hoztam.  –mondta és letett a polcra egy tálcát

-Harry valamit meg kell beszélnünk. –szólaltam meg

-Mi lenne az?- ült le mellém

-Katy azt mondta, hogy állapotos leszek… - válaszoltam szinte suttogva

-Mi van?-Harry becsukta a szemét

-Én…- dadogtam

-Ezt nem sziszem el… mondtam, hogy még nem akarok gyereket! –kiabált

Kinézett az ablakon, majd megfogta a táskámat és elkezdte beledobálni a cuccaimat.

-Most elmész!- zárta le rövidre a témát és kidobta az ajtón az utcára a táskámat

-Neked mi bajod van? Nem tehetek róla, nem az én hibám!- mentem az ajtó felé

Kimentem az ajtón és kerestem Harry ablakát, benéztem.

-Mit akarsz? Mondtam, hogy menj el!- nyitotta ki az ablakot

-Remélem tudod, hogy köztünk mindennek vége!- kiabáltam

Elindultam London utcáin, táskámat fogva. Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek, Hope-hoz. Nála mindig legetek akármennyi napot, mert ő nem csak a legjobb barátnőm, hanem már olyan mintha a testvérem lenne

Találkozás Katy Rose-al

Sziasztok! Meghoztam a 11. részt! Mostantól úgy lesz, hogy amikor megvan az 5 „imádom” szavazat, akkor jön új rész! Bár nagyon örülnék pár kommentnek, de a szavazatoknak is. Köszönöm a kritikákat is amiket kaptam!Remélem tetszik ez a rész!Jó olvasást!

Harry odalépett hozzám és leült mellém. Azt a döntést láttam jónak, hogy most azonnal el kell mennünk Katy-hez. Nem mondhatom el Harry-nek, hogy mit láttam, mert lehet rosszul láttam.

-          -Most el kell mennünk Katy-hez. – álltam fel idegesen

-          -De miért?- kérdezte

-          -Addig nem mondhatok semmi, amíg nem vagyok biztos benne. – öleltem át

-          -Oké, de tudd, hogy nagyon szeretlek!- megcsókolt és elindult velem kézen fogva az ajtó felé

Az utcát nézegetve vártam, hogy Harry bezárja az ajtót és végre indulhassunk. Nagyon izgatott voltam, hiszen nem tudtam mi fog történni ott. Abba az egy dologban biztos voltam, bármi is történik én nem fogom elengedi a fiút aki megváltoztatta az életemet, mert  szeretem.

-         -Kocsival menjünk vagy gyalog?- kérdezte

-          -Mehetnénk kocsival? Most nem szeretnék sétálni. –mondtam

-          -Persze. –nyitotta ki a kocsi ajtót

A  kocsiban ültünk és kerestük a házszámot amit Katy leírt nekem egy lapra. Sokat bolyongtunk a városban, de legalább bírtunk beszélgeti. Erőt vettem magamon és rákérdeztem egy témára ami egy kis feszültséget okozott.

-          -Te szeretnél egyszer egy kisbabát?- kérdeztem halkan

-         - Hát majd valamikor biztos, de az még nem most lesz!- nevette el magát

-          -És hány évesen gondoltad?- érdeklődtem

-          -25-30.Szerintem még nem állok készen egy kisbabára. Még túl fiatal vagyok. –jelentette ki

-          -Értem… - mondtam

Nagyon jó… Harry még nem akar kisbabát 5-10 évig, én meg lehet, hogy terhes leszek. Érjünk már oda, négyszemközt kell Katy-vel beszélnem erről a témáról. Egy ideig nagy csend volt a kocsiban, szinte tapintani lehetett a feszültséget. A nagy csendet telefon csörgés oldotta fel, Harry-t hívták.

-          -Heló!- szólt bele a telefonba

-          -Harry! Ariana sosem lesz olyan  jó mint Perrie, Eleanor vagy Sophia!- mondták és letették a telefon másik oldalán lévő fiúk

-          -Ezt nem hiszem el! Miért nem tudják felfogni, hogy én téged szeretlek?- idegesedett fel

-           -Nem tudom, de nem is érdekel, mert csak a kettőnk szerelme a fontos és nem az, hogy mások mit gondolnak. – néztem rá

-          -Nézd! Megérkeztünk. – mondta és kiszállt a kocsiból velem együtt

-       -   Gyere!- szóltam neki és elindultam az ajtó felé

-        -  Bekopogtunk és egy vörös hajú lány nyitott ajtót. Nem sokkal volt idősebb nálam, talán 2-3 évvel.

-          Szia Ariana. Te biztos Harry vagy!- nézett rá

-          Katy, beszélnünk kell!- mondtam

-          Gyertek be!- nyitotta tágasabbra az ajtót

-          Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.

-          Szóval, akkor azt kérded, hogy miért láttad előre, azt, hogy nincs tojás. – nézett rám

-          Igen. – válaszoltam

-          -Vannak  egyesek akiket olyan vámpír harapott meg, aki különleges volt. Ez úgy működik, hogy a vámpír aki megharapott az örökölte ezt az erőt és átadta neked. Ne félj, mert ez különlegesség és nem átok.-mondta 

-          -Beszélhetnénk pár szót négyszemközt?- kérdeztem

-          -Persze! Harry te addig kimennél?- nézett Harry-re Katy

-          -Már itt se vagyok!- nevette el magát

-          Amint kiment a szobából én rákérdeztem arra a bizonyos dologra, amit Harry előtt nem mertem.

-          -Ma mielőtt elindultunk ide, furcsa dolog történt velem. Ültem a TV előtt és úgymond „látomásom” volt.

-         - És mit láttál?- kérdezte kíváncsian 

-          -Egy kisbabát. –mondtam

-         - Érdekes… Ti már voltatok „úgy” együtt Harry-vel?- gondolkodott

-        -  Igen, de ugye nem vagyok terhes?- kérdeztem

-         - Add a kezed!- utasított

-          Megfogtam a kezét és becsuktam a szemem. Egy kis bizsergést éreztem.

-          -Nem. Még nem vagy az, de nagy az esély rá, hogy nemsokára az leszel. –nézett a szemembe

-         - Mi? Nincsen valami ellenszer, vagy valami?- idegesedtem fel

-        -  De van…Gyere vissza holnap és megtaláljuk a kiutat. - próbált megnyugtatni

-           -Oké. Most mennem kell. Szia. –köszöntem el

Nagyon megijedtem amikor Katy azt mondta, hogy terhes lehetek. Harry-nek ezt nem szabad megtudnia!

      

-        

FIGYELEM!

Sziasztok olvasóim!
Bele kezdtem még egy blogba az a neve,hogy My brother Harry Styles!
Egy lányról szól aki Harry Styles húga, elköltözik a szüleitől és sok bajba keveredik,de vajon meddig bírja?
Tarts velem és kiderül!
Részlet a prológus-ból:
-Benne vagyok,de éhen halok szóval menjünk enni.-mondtam és elindultunk az étkező felé
Igazából nem is zavart,hogy itt maradhatok még pár órát,hiszen szerettem itt lenni,de szükségem is van egy kis magánéletre,bulira.
-Mi jót főztél anya?-kérdeztem és leültem egy székre
-Én semmit.Ezt kivételesen apátok főzte.Igaz Des?-mondta anya apára nézve
-Gondoltam most,hogy elmész,ez jó emlék lesz.-szólalt meg apa
Apa nem a legvidámabb ember,de amikor anyára néz vagy vele van akkor minden megváltozik.Számomra ők az álompár,hiszen sosem veszekedtek és annyira jól kijönnek,hogy az szinte varázslatos.
Itt olvashatod: http://mybrotherharrystyles9.blogspot.hu/

A sütés

Sziasztok!Visszatértem egy új résszel a blogomba.2 komi után új rész!
Remélem tetszeni fog.Jó olvasást!






Fáradtan,de felkeltem és egy ismerős helyen találtam magam.Körbe néztem,láttam,hogy Harry szobájában vagyok és ő alszik.Már csak az a kérdés,hogy hogyan jutottam ide.
Nem szerettem volna felkelteni,mert biztos fáradt még,ezért kimentem a nappaliba ahol a 4 fiú ült.
-Na,még egy 1 éjszakás kalandból való lány.-jegyezte meg egyből Niall
Kétségbe esetten néztem rájuk,de őket nem érdekelte.
-Nyugi cica,Harry amint kijön a szobából le fog rázni.-tette hozzá Louis
Ahogy ezt kimondta,Harry kijött a szobából és egy ideig csendben állt,de végül megszólalt.
-Mi folyik itt?-kérdezte
-Ezt mi is kérdezhetnénk!Tegnap egész esete nem láttunk.-mondta Liam
-Azért mert Ariana-val voltam.Van valakinek baja vele?-kérdezte és átkarolta a vállam
-Igen!-mondta egyszerre a 4 srác
-Nem érdekel,mert én csak őt szeretem!Ha nem tetszik valami akkor be lehet vonulni szépen a szobátokba!-kiabált Harry
-Inkább menjünk moziba.-mondta Zayn és elmentek
Annyira örültem,hogy így kiált mellettem.Azt viszont nem értem,hogy miért mondák azt a fiúk,hogy " 1 éjszakás kaland",de nem is érdekel mert szeretem őt.
-Egyedül vagyunk.Bármit meg tehetünk...-mondta Harry és megcsókolt
-Van egy ötletem.-mondtam
-Igen?Mi lenne az?-kérdezte mosolyogva
-Süssünk sütit,krémeset.-mondtam és hozzá bújtam
-Benne vagyok,de nem igazán erre gondoltam.-mondta és elővett egy tálat a sütéshez
Harry gyúrta a tésztát én pedig a krémet csináltam.Majdnem kész volt a krém a sütihez amikor észrevettem,hogy nincs tojás.
-Nincs itthon tojás!-mondtam szomorúan a hűtőt bámulva
-Honnan tudod?Még ki sem nyitottad a hűtőt.-mondta Harry
-Pedig láttam,hogy nincs itthon.Lehet csak képzelődtem.-mondtam és kinyitottam a hűtőt
-Tényleg nincs itthon.-mondtam furcsállva
-Ez félelmetes..előre láttad.-válaszolta
-Igen...Hagyjuk,majd kiderül,hogy miért.-mentem közelebb a pulthoz
-Ezt,hogy érted?-kérdezte
-Múltkor sétáltam az utcán és találkoztam egy lánnyal,ő is vámpír és mindent tud ezekről a dolgokról.-mondtam
-Értem...el megyek tojásért!-mondta Harry és megcsókolt
Kiment az ajtón és én addig felhívtam Katy nevű lányt akiről Harry-nek meséltem.Azt mondta,hogy délután menjünk át és mindent elmagyaráz.Leültem a nappaliban lévő kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Néztem egy sorozatot ami nem igazán érdekelt,egyszer csak egy kép villant be.Én voltam az amint éppen egy kórházban vagyok és Harry velem volt.Utána egy kisbabát láttam amint egyre jobban növekedik és végül egy lányt láttam aki velem ült ezen a kanapén
Őt láttam:

Tudtam,hogy mit jelent ez,de azt nem tudtam,hogy hogyan mondjam el neki.
-Megjöttem!-szólt hozzám Harry
Azt hiszem,hogy még nem kéne elmondanom neki,mert baj lehet belőle.

Szeretlek

Sziasztok!Hoztam új részt!Jövő héten ne számítsatok részre "családi"(ha még lehet családnak nevezni azt ahol élek)na szóval "családi gond" miatt nem leszek!De addig is jó olvasást!







-Mit tegyünk?-kérdeztem mosolyogva Harry-t
-Van egy meglepetésem,gyere utánam!-mondta és megfogta a kezem
Kézen fogva sétáltunk London üres utcáin.Most szebbnek láttam az egészet,az utcákat,a várost és a kis patakokat is.Egyszer csak egy kis parkba értünk amik gyertyákkal voltak kivilágítva,Harry egy esti pikniket szervezett nekünk.
-Te előre tudtad,hogy igent mondok?-kérdeztem a helyet csodálva
-Megéreztem.-mondta és leültünk a földre
-Szeretlek!-mondtam
-Én jobban.-mondta majd megcsókolt
Olyan tökéletesnek éreztem mindent,arra lettem figyelmes,hogy Harry a szemeimet nézi.
-Mi az?-nevettem el magam
-Amikor a szemedbe nézek,el sem tudom hinni,hogy egy kincset tartok a kezemben.Téged!-mondta és megfogta a kezem
-Úgy vártam arra,hogy ezt kimond.-mondtam
-Mihez lenne kedved?-kérdezte mosolyogva
-Annyi mindent nem csináltam még.-nézem mélyen a szemébe
-Nézted már a csillagokat a földön fekve?-kérdezte
-Azt hiszem itt az ideje.-mondtam

Az ég gyönyörű volt.Megtaláltam életem szerelmét,őt sosem veszítem el!
-Ariana!-kelt fel Harry idegesen
-Mi az?-keltem fel,félve,hogy ismét elveszítem
-Semmi.-nevetett
-Hé ez rossz vicc volt!-döntöttem el Harry-t
A földön fekve Harry-re nézve rájöttem,hogy nem kell nekem más,csak ő.

-És most mi lesz?-kérdeztem
-Együtt leszünk.-jelentette ki
-De mégis meddig?-kíváncsiskodtam
-Örökké és tovább.-mondta
Végre valóra váltak az álmaim!Már nem keresem a boldogságot mert éppen életem értelmét tartom karjaim közt.